Kreatív írás gyerekeknek a nyugati parton is

Nagy örömünkre a kreatív írás magyarul gyerekeknek foglalkozásunk elindult online a nyugati parton is az East Bay Hungarian School szervezésében. Ismerkedjetek meg az ottani gyerekek első írásaival.

IMG_20200724_174746330

Lia Grace: Karantén Óda
Félnek az emberek,
kimenni nem merek.
Támad a korona,
koppan a koponya.
Tanulunk online
és az American airline
lemondta az összes járatot.
Virtuális barátok,
akiket rég’ nem látok
és csók-cuppanások
az üveglapon.
clorox, szappan, lysol,
a rendőr meg rád szól:
“Vedd fel a maszkot
és mosd meg a mancsod!”
Kitör a frász,
mert nagy már a gyász.
Mindenki beteg
és erről cseveg
már a TV meg a rádió.
Így nem nézzük a focit,
esszük a sok csokit
és csak reméljük,
egyszer ennek mind vége lesz!
CA, 2020.július

****

CSÖPI
írta: Lia Grace

Csöpi vagyok és azért hívnak Csöpinek, mert én vagyok a legkisebb az egész óceánban és szeretek minden vízcseppet. A Korall iskolában van négy barátom. Mindig együtt vagyunk. A barátaim sokat szoktak civakodni maguk között, de én nem szoktam rájuk figyelni.

Éppen iskolában voltunk amikor arra ébredtem, hogy a tanárnő elkezdett kiabálni rám és bökdösni. Nem tudtam, hogy mi történik, de aztán gyorsan rájöttem, hogy mindenki megy haza. Megnéztem az órát és láttam, hogy nem azért mennek haza a többiek mert vége van az iskolának, hanem valami másért. 

-Csöpi! Nem szabad óra közdben aludni!- mondta szigorúan a tanárnő. 

–Bocsánat Piroska néni!- feleltem szégyenkezve.

Már elindultunk, amikor megkérdezdtem tőle, hogy miért van vége az órának. 

–Szerintem közeledik egy nagy vihar és nagyon nehéz lesz a hatalmas hullámokban visszaúszni a pici halaknak, ezért hazaküldtem mindenkit. Még lehet, hogy én sem érek majd haza időben. -magyarázta sietve.

-Hazavigyem, Piroska néni? Hátha hamarabb jön a vihar mint gondolta!- Kérdezdtem.

-Az jó lenne! Igazán köszönöm.- mondta izgatottan. Valószínűleg félt a vihartól.

Másnap újra találkoztam a barátaimmal, akik felhábordva nekem estek, mert hallották hogy a tanárnéni megköszönte, hogy hazavittem tegnap.

-Persze neked hálálkodik amikor én vagyok az óceán királya. Mindenki fél tőlem és a korall zátonyokat is én takarítom. Egyépként is te annyira kétbalkezes és szájtáti vagy, hogy semmit nem lehet rádbízni!- mondta felháborodva a cápa. Mindenki bólogatva egyetértet a nagyképű cápával.Nagyon rosszul esett.

Erre megszólalt a ridegszívű rája –Nem te vagy a legfontosabb! Én vagyok az! Azért szoktak inkább engem nézni mert én vagyok a legkecsesebb.-

A garnélarák, aki minden sarkallatos kérdésben véleményt akar mindig nyilvánítani, erre felnevetett és szájaskodva nagy hanggal így szólt: 

-Gyerekek nincs jobb dolgotok? Nézzetek rám! Én nélkülem minden állat megbetegedne. Én vagyok az állatok fogorvosa. Én vagyok a legfontosabb!

Ezt már nem tudta szó nékül hagyni a szemtelen vitorláshal: -Mi az hogy néküled mindenki megbetegedne! Nékülem pedig koszos lenne a víz! Én tisztítom a vizet a tengeri szivacsoktól.
Erre mindenki rám nézett és kérdezdték tőlem: -És te mi hasznosat csinálsz?-

-Én csak úszni szeretek.- Mondtam nekik.

-Meg aludni, igaz?- kérdezték egyszerre nevetve. 

Hogyha valaki megkérdezné tőlem, hogy miben egyformák a barátaim akkor azt mondanám, hogy mindegyik hidegszívű és csak magával foglalkozik.

Miután vége volt az iskolának elmentem úszni a víz tetejére és láttam egy hajót. Éreztem, hogy a hajón valami nagy baj van, ezért közelebb úsztam. Amikor már  elég közel voltam, hallottam ahogyan egy kislány nagyon hangosan énekelt. Nagyon furák az emberek.- Gondoltam. Csak utána láttam,  hogy sír szegény. Amikor oda értem a hajóhoz, akkor mindenki megijedt a fedélzeten.

-Ugye nem fog megenni ez az állat?- Kérdezte ijedten kisfiú, aki úgy tűnt szintén nagyon lógatja az orrát. Az anyukája jószívűen bíztatva mondta neki, hogy én egy békés állat vagyok és hogy valószínűleg kiváncsiságból jöttem ide.

-Segíthetek nektek valamiben?- kérdeztem aggódva, mivel a kislány most már nagyon szívfacsaróan sírt.

-Igen! – mondta az anya lekesen. -Eltévedtünk és a hajónk leállt. Nem tudunk továbbmenni. Tudsz valakit aki tudna nekünk mutatni egy szigetet és segítene odahúzni a hajónkat?- Kérdezte aggódva.

-Én tudok segiteni! Jól tudok tájékozódni és erős is vagyok! Hamarosan megy le a nap,úgyhogy jobb, ha sietünk.- mondtam.   -Egy pár perc múlva indulhatunk is! Már körém is tekerték a zsinórt és ők megfogták a másik felét a zsinórnak. Elindultunk. Mindig is keményfejű voltam hogyha segítésről volt szó. Nagyon szeretek segíteni és még hogyha nagyon veszélyes vagy fárasztóa dolog, akkor is megteszek mindent a bajba jutottakért.

Mentünk napokig, amikor végre elértük a legközelebbi  kis szigetet. A gyerekek és a szülők bejöttek a vízbe és megsimogatak. Gondoltam, hogy egy kitcsit jobban megismerem őket, ezért maradtam egy kicsit játszani. Egy kis idő múlva, a szülők is megköszönték, hogy idehoztam őket és elmentek. A legnagyobbik, fürgelábú gyermek visszafordult és egy szempillantás alatt visszarohant megölelni engem.

Miután elbúcsúztunk, újra úsztam napokig, mire hazaértem. Amikor végre hazaértem akkor mindenki tudni akarta, hogy miért mentem el és hol jártam. A barátaim azt mondták, hogy nagyon lusta vagyok és valószínűleg azért tüntem el, mert szerettem volna aludni csöndben anékül, hogy valaki zavarna.

-Nagyon aggódtunk miattad!- Mondták a szüleim mérgesen szidva.

-Tudom, hogy mindenki aggódot miattam és azt hiszitek hogy elmentem aludni valahova csendes helyre.- Néztem a barátaimra.-De ez nem igaz. Sőt éppen az a baj, hogy egy hunyást sem aludtam és egész álló nap úsztam.- Montam fáradtan.

-Azt ki hinné el!- Nevettek gúnyosan a barátaim.

-Hát pedig igaz mert éppen egy családot vezettem el a  Csillag szigetre.- Kezdtem el magyarázni. –Eltévedtek és a hajójuk leállt. Kérték, hogy találjak valakit aki tud nekik segíteni, de gondoltam magamban, hogy én is meg tudom csinálni, hisz ti úgyis csak veszekednétek.
A gyerekek nagyon kedvesek voltak és türelmesek, de féltek és aggódtak. Nem hiányzott volna nekik a veszekedés. 

Amikor elmeséltem mindent, ami történt velem, hirtelen megszólalt Piroska tanárnéni. –én elhiszem hogy segítettél a embereknek, mert amikor vége volt az iskolának aznap te felmentél a víz felszínére és….hát be kell, hogy valljam kíváncsi voltam, hogy hova mész és követtelek. Amikor majdnem a víz felszínére jutottunk, akkor láttam hogy volt ott egy hajó. Láttam, hogy oda merészkedtél és segítettél nekik. De úgy gondoltam, hogy nem kéne szólni senkinek mert azt hittem vissza fogsz érni alvás előtt. Következő nap már teljesen megfeledkezdtem arról, hogy előző nap a hajósokkal voltál.- Vallotta be Piroska tanárnéni.        
–Nagyon derék vagy kicsim! Egy kis oroszlánszívű hős!- Mondta most már büszkeséggel. Erre a többiek is elismerően bólogattak.

-Köszönöm.- Mondtam picit jobban kihúzva magam. –Mostantól nem leszek annyira szájtáti, mint voltam eddig.- mondtam nevetve. Ezután a barátaimmal beszélgettem és csodák csodájára azt mondták, hogy mégis hasznos állat vagyok. Azt is bevallották, hogy szerintük mégsem vagyok annyira lusta, mint gondolták.

Még mai napig is dicsérnek és lehet, hogy nem csak itt ahol lakom, hanem máshol a világon is.

Mission Viejo, 2020-07-18

 

 

Ujjmeséink

Hogyan lehetne jobban elmesélni a történeteinket magyarul, hogy ne hebegés, szlogenszerű Facebook-üzenet vagy gyors odavetett számonkérés legyen, hanem értelmes párbeszéd leginkább azokkal és azoknak, akik a kultúra örökösei, a gyerekek. Erre a kérdésre keressük a válaszokat és a megoldásokat fáradhatatlanul.

El tudjátok olvasni részletesebben, hogy mit gondolok a kreatív írás és kreatív olvasás összefüggései és fontossága kapcsán itt: https://anyanyelvmegorzes.hu/milyen-a-jo-konyv-ha-magyar/

A legutóbbi kreatív írás foglalkozásunkon New York-ban a gyerekekkel az ujjaink különbözőségéről és feladatairól olvastunk, gondolkodtunk, majd írtunk. Az ujjaink mint emberszerű karakterek keltek életre a gyerekek írásaiban.

 

Miller Zoé: Középső

Na, hello! Hogy vagy?! Ma az a terv, hogy mesélek az életemről! Na, csak azt kell tudni, hogy én vagyok a menő. És csak én vagyok a menő! Ha az én emberem mérges, akkor én jövök ki. És annyit tudok mondani, hogy utána, nem szép a helyzet. Na, mennem kell!!

Zoé, a menő

 

Ahmed Nour: Hüvelykujj

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hüvelykujj. Ennek a hüvelykujjnak van sok dolga. Hogyha nem lett volna a hüvelykujj, akkor minden nehezebb lett volna. A hüvelykujjal jól lehet mutatni, hogyha valaki csinált valami jót. Tudsz gratulálni és még sokat tudsz csinálni a hüvelykujjal. Ezért nagyon fontos a hüvelykujj.

 

Ahmed Hana: Egy ujj

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ujj.
Ez az ujj szeretett egyedül lenni.
A többi ujj veszekedett mindig és nagyon hangos volt. Ez az ujj csendesen merengett. Ez az ujj lusta szeretett lenni mint a lajhár. Ez a kisujj.

 

Hegedűs Izzy: Kisujj

Szia! Én vagyok a kisujj, tudom, tudom, nagyon kicsi vagyok. De többet csinálok, mint gondolod. Kedves és félénk vagyok. A babák fognak, ami nekem elég. De mindenki más azért utál. Nem értem, hogy miért, de az nem baj, ha én boldog vagyok! Segítőkész vagyok és szeretem ezt! Én vagyok a kisujj!

 

További képek a kreatív írás foglalkozásunkról:

Aki szeretne csatlakozni, online is bekapcsolódhat. Itt lehet jelentkezni: hunbookstore@gmail.com

Gyertek ti is! Alkossatok velünk magyarul, bárhol éltek, mi itt vagyunk és várjuk, hogy csatlakozzatok!

Nulla hulladék ökomeséink

A kreatív írás foglalkozásunkon New York-ban a Nulla hulladék szókártyás mesekönyvet olvastuk. Ez a könyv a környezetvédelem és a szavakkal való játék szép találkozása. Egy ökomese a SzóKiMondókától! A sorozat első része a hulladékkal foglalkozik, Móna azt nyomozza, hogyan lehet kevesebb szemetet termelni a háztartásokban. A hangos olvasás után mindenki saját ökomesét írt.

Izzy ökomeséje: Könyv  

Egy hideg este kinyitottak. Látok egy kislányt, aki elkezdett lapozni. Nevetett egy ideig, de utána sírt is. Másnap felszedett a földről, elvitt a konyhába. Nagyon közel jöttünk a szemeteshez, amikor anya kérdezte, hogy “kidobod a könyvet?”. Annalie azt mondta, hogy “igen, nem kell nekem!”. Bedobott egy tejeskarton mellé. Nagyon sötét és büdös volt. Jó sok nap eltelt és végre fény ért engem. Sejtettem, hogy hol voltam. A papírszeméttelep! Pár barátom már volt itt. Azt mondták, hogy nagyon ijesztő. Nagyon nem akartam itt lenni. Mindenki nagyon rossz mesét mondott erről a helyről. Oh, jaj! Megmozdultunk. Egy ember elvitt egy nagy gyárba. Kivettek és bálává alakítottak, pépesítés jött, utána meg papír gyártás és utána egy új könyv. Nagyon boldog vagyok, mert most egy új ember tud nevetni.

 

Leander ökomeséje: A szemét

Hol nem volt, volt egyszer egy szemét. Az a szemét egy pohár volt, a Starbucks-ból érkezett. A társai mindig el voltak használva. Csak állt és állt, de sosem volt elhasználva. Egy este volt egy álma. Azt álmodta, hogy ő volt a legelső, aki el volt használva és másnap beteljesült az álma.

 

Hana ökomeséje: Műanyagzsák

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kisbálna, akinek a neve Milly volt.
Egy nap a kisbálna elment úszni . Milly látott egy műanyagzsákot az óceánban, az ő otthonában. Szomorkodva elindult az ember barátjához, Emilyhez.
Emily és apukája is imádták az óceánt. Emily apukája William, egy tengerbiológus.
Milly elvitte a műanyagzsákot Emilynek. Emily megmutatta az apukájának, William pedig elvitte a hulladékot a műanyagszeméttelepre.
A műanyagzsák az átalakítás után egy tejeszacskó lett.

Ahmed Hana

 

Nour ökomeséje: Papírzsepi

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy papírzsepi.
Volt egy ember és használta a papírzsepit. Azután eldobta a földre és elment. Pont akkor látta egy egér és odaszaladt. Felvette.
Ment az utcán és talált egy nagy épületet. Mikor bement, akkor látott egy egész újrahasznosító gyárat. Ott látott embereket, akik válogatták a papírt, egymásra tették, utána megkezdték a pépesítést. Majd később a papírgyártást.
Az egér akkor odarohant az emberhez és lerakta a papírzsepit neki. A papírzsepiből egy szép táskazsák lett az egér segítségével.
Bárcsak mindenki egérként gondolkodna, sokkal tisztább lenne az utca.

 

Ahmed Nour

 

 

További képek a foglalkozásról

A Mi-Ma mindenmagyargyerekkreatív blogunk megint aktív!

A mese azért az egyik legjobb dolog a világon, mert a benne rejlő örömforrás végtelen. Mesélőnek, mesehallgatónak, meseírónak, mesekönyvszerkesztőnek, meseszínházat alkotónak, mesezenét komponálónak mind-mind mélyről jövő és mélyre hatoló élményt nyújt a mese maga. Arról nem is beszélve, hogy szinte bármilyen korosztályt és bármilyen iskolázottságú embert képes megszólítani. 

Jómagam is több, mint három éve tartok kreatív írás foglalkozást magyarul New York-ban (az elmúlt évben már a nyugati parton is) gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Nem csak kizárólag a magyar nyelv megtanítása és gyakorlása miatt, de egyfajta önfejlesztő tevékenységként is. Ha nem Magyarországon élünk már, mégis az anyanyelvünkön szeretnénk kreatívan alkotni – vagyis a gyakorláson túl valami egyénit és eredetit létrehozni – , akkor önmagunkhoz is közelebb kell újra engedni az otthonról hozott szavakat, hangokat, újra meghallani az időközben létrejött változásokat bennünk és a nyelvben, aztán elmesélni azokkal a szavakkal, amelyek éppen a legaktuálisabbak.

A kreatív írásban az a legizgalmasab, hogy bárki számára gyakorolható és minden egyes esetben meglepően egyéni lesz a végeredmény. Igazából gyermekként vagy felnőttként, teljesen mindegy, hiszen a ráfordított idő és a benne feltáruló világ a legkifizetődőbb jutalom. Így írunk vagy írhatunk tehát mindannyian meséket, de ugyanígy dőlhetünk hátra a székünkben vagy nyújtózhatunk ki az egyik amerikai nagyváros hídjának füves parkja alatti részen és adhatjuk át magunkat az örökké bennünk nevelkedő és formálódó gyermeknek, hogy hadd tanuljon megint valami újat egy akár hátborzongatóan szép történeten keresztül.  

Az anyanyelvünk velünk utazik bármerre megyünk és történeteket cipelnek a szavaink. A legcsodálatosabb meséket a legszebb vagy a legizgalmasabb hangok sokasága adja majd. Mindannyian jól emlékszünk azokra a kispárnába süllyesztett kapaszkodó ujjacskákra, amelyekkel gyermekként próbáltuk követni a meseszereplő kalandjait, majd utólag megrajzolni vele ugyanarra a párnára az arcát vagy éppen az egyik mozdulatát a meséből. A kreativitás mindannyiunké, mert velünkszületett csoda, szépség és ugyanakkor a fájdalmaink kifejező eszköze is lehet. Kreativitásunk nélkül sem meséink, sem közönség nem lenne, aki hallgatja. A kreativitás és a mese szerepe nélkülözhetetlen akkor is, ha már nem anyanyelvi környezetben élünk.

A legkedvesebb meséink általában kétfélék: vagy az egyik szeretett rokonunk, barátunk site-suta kis története, amely bár korántsem tökéletes, mégis felejthetetlen marad a számunkra; vagy egy jólismert, sokszor hallott és megszeretett, mert mások által is sokat mesélt, fontos és közös történet (Vuk, Vackor, Rumini, stb), amit aztán mi a magunk módján tovább mesélünk. 

A Mi-Ma mindenmagyargyerek blogunkkal ezt a kétféle történetet, az egyénit és a közöset szeretnénk ötvözni: bárki lehet kreatív az írásban is, ha megkeresi azokat a szavakat, amelyek kifejezik benne az egyénit, miközben megtaláljuk azt is, ami közös bennünk. Ez bizony elsődlegesen a magyar nyelv, amin írunk. Viszont, ahogy használjuk, amit alkotunk vele, azzal mi magunk is hozzáteszünk mindig valami újat. Nem is keveset.

Minden egyes kreatív írás-rajzolás-együttmozgás szókincsfejlesztő és drámapedagógiai foglalkozáson, ahol a gyerekekkel együtt dolgozunk, nem csak mi, az olvasók, de ők maguk is felfedezik énvilágukat: ahogy ők látják és élik meg a hétköznapokban önmagukat, illetve önmagukat a magyar nyelvben. Közösen mesét írni, rajzolni, kitalálni vagy eljátszani egy-egy magyarul hangzó mesét (akkor is, ha verses formában írott) mindenképpen nagy élmény. Ez a valódi alapja annak, hogy a mese az anyanyelvvel együtt életben marad.

Gyertek, olvassatok minket, írjatok nekünk és velünk!

 

Pályázat: A boldogság

Milyen magyar versikét vagy rövid novellát írnál vagy rajzos elemmel egészítenéd ki az alábbi képet? 

Küldd el nekünk az írásodat az életkoroddal együtt erre az email címre: info@hunbookstore.com!

A legjobbakat közzétesszük és könyvet adunk ajándékba. A beküldési határidô 2018. szeptember 15.

A “Tedd boldoggá a Földet” pályázat eredményei:  

EREDMÉNYEK

 

Mindengyerekkreativ3

 

 

Miért fontos neked a magyar nyelv?

Miért fontos neked a magyar nyelv?

Megkérdeztük azokat az amerikai magyar gyerekeket, akikkel a magyar tehetséggondozó programjainkon együtt játszunk, hogy miért fontos nekik a magyar nyelv… Íme pár válasz. Nagy köszönet a szülôi kreativitásért, szellemi és érzelmi támogatásért Imre Enikônek, Kalo Juditnak, Miller-Ferjentsik Violának, Fejér Villanueva Mártinak és Beregszászi Editnek! Az értéktudatos családi háttér hatalmas kincs az anyanyelvmegôrzésben is. Továbbra is szeretnénk mindenkit inspirálni, hogy következetes kitartással ne csupán megtartsa, de fejlessze is a magyar nyelvet az anyaországon túl is. Online tanfolyamunk (négy különbözô szinten – kezdô, olvasni tanuló, írni tanuló, haladó) szeptemberben indul gyerekeknek és felnôtteknek egyaránt. Tanuld együtt játékosan a magyar nyelvet a családoddal a hét bármely napján, amikor kedvet érzel hozzá! Mi segítünk benne! További információ a www.szokimondoka.hu oldalon elérhetô.
MI-MA blogunkhoz pedig szintén bárki csatlakozhat, itt és most, aki szeret játszani a magyar nyelvvel és szeretné kipróbálni nyelvi kreativitását.

A videó megtekinthetô itt: https://www.youtube.com/watch?v=MCbfXdmf65M&feature=youtu.be

Gyertek és játsszunk együtt a magyar szavakkal, hangokkal, dallamokkal. Küldd el nekünk saját magyar versedet, dalodat, novelládat, bárhol is élsz a világban, a magyar nyelv és a kreativitás összeköt minket! Kiváncsian várjuk az alkotásokat: info@hunbookstore.com

HanaNourTimiFlorida

gyereMima

 

Villanueva Krystal: Delfin

KreativirasKrystaldelfin2

KreativirasKrystaldelfin1

A kedvenc állatom a delfin

A delfin egy emlôs és nagyon játékos. Több, mint ötvenféle delfin van. Amikor alszanak, akkor csak az agyuk fele alszik. Alváskor csak egyik szemüket csukják be.

Úgy tudunk segíteni, hogy nem dobunk szemetet az óceánba. A halászoknak jobban kellene figyelni, hogy ne kerüljenek a hálókba.

Krystal Villanueva (14 éves)